A CC gomb bekapcsolásával magyar felirat is kapcsolaható.
A parazitaellenes gyógyszerek, mint például a mebendazol és a fenbendazol, ivermektin rákellenes hatásának hátterében az a felismerés áll, hogy a daganatos sejtek és bizonyos paraziták anyagcseréje meglepő hasonlóságokat mutat. Ez a közös sebezhetőség teszi lehetővé, hogy eredetileg más célra kifejlesztett gyógyszerek hatékonyak legyenek a rák kezelésében. Az alábbiakban részletesen kifejtjük ennek a mechanizmusnak a lényegét, a táplálkozási ketózis szerepével együtt.
A rákos sejtek és a paraziták közös anyagcsere-jellemzői
A rákos sejtek anyagcseréje jelentősen eltér az egészséges sejtekétől. Míg az egészséges sejtek elsősorban a mitokondriumokban, oxigén jelenlétében (oxidatív foszforiláció) termelnek energiát, addig a legtöbb daganatos sejt egy sokkal kevésbé hatékony folyamatot, a glikolízist részesíti előnyben, még akkor is, ha van elegendő oxigén. Ezt a jelenséget Warburg-hatásnak nevezik, és lényege, hogy a rákos sejtek „cukorfüggővé” válnak, rengeteg glükózt használnak fel az energiatermeléshez.[1][2]
Ez a fajta anyagcsere – ahol a sejtek gyors energiatermelésre támaszkodnak a glükózból – nemcsak a rákos sejtekre, hanem bizonyos parazitákra is jellemző. A paraziták is gyakran olyan környezetben élnek, ahol gyorsan kell energiához jutniuk, és ehhez a glikolízishez és a mitokondriális szubsztrát-szintű foszforilációhoz hasonló folyamatokat vesznek igénybe.[3]
Hogyan hatnak a parazitaellenes gyógyszerek a rákos sejtekre?
A benzimidazol-típusú féreghajtók, mint a mebendazol és a fenbendazol, több ponton is beavatkoznak a sejtek működésébe, és ezek a hatásmechanizmusok a rákos sejtek esetében is érvényesülnek:
-
Mikrotubulusok gátlása: Ezek a gyógyszerek a parazitákban a tubulin nevű fehérjéhez kötődnek, megakadályozva a mikrotubulusok képződését.[4][5] A mikrotubulusok a sejtváz fontos elemei, amelyek elengedhetetlenek a sejtosztódáshoz. Mivel a rákos sejtek gyorsan és kontrollálatlanul osztódnak, a mikrotubulusok gátlása leállítja ezt a folyamatot, és sejthalálhoz (apoptózishoz) vezet.[4][6][7] Ez a hatásmechanizmus hasonló egyes hagyományos kemoterápiás szerekéhez.[4] A mikrotubulusok szerepe a daganatterápiában címmel írtam erről egy hosszabb cikket a HannaHEALTh blogon: https://hannahealth.hu/a-mikrotubulusok-szerepe-a-daganatterapiaban
-
Energiaellátás blokkolása: A kutatások szerint a fenbendazol gátolja a rákos sejtek glükózfelvételét és a glikolízis folyamatát.[8][9] Lényegében „kiéhezteti” a daganatos sejteket azáltal, hogy megfosztja őket a fő energiaforrásuktól.[8][10]
-
Jelátviteli útvonalak befolyásolása: Ezek a szerek befolyásolják a rákos sejtek túléléséhez és növekedéséhez szükséges jelátviteli útvonalakat is, például aktiválják a p53 nevű tumorszupresszor gént, amely segít a sejthalál beindításában.[7][9]
Fontos kiemelni, hogy a rák nem parazita. A hasonlóság nem biológiai rokonságban, hanem a közös anyagcsere-stratégiában rejlik, amely mindkettőt sebezhetővé teszi ugyanazokkal a gyógyszerekkel szemben. Ugyanakkor parazitafertőzés vagy krónikus vírusfertőzés szerepet játszhat a daganatos betegség kialakulásában.
A táplálkozási ketózis szerepe
A táplálkozási ketózis egy olyan anyagcsere-állapot, amelyet nagyon alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú étrenddel (ketogén diéta) lehet elérni.[1][11] Ilyenkor a szervezet a szénhidrátok (glükóz) helyett zsírokból származó ketontesteket kezd el energiaforrásként használni.[2][12] Mi a paelo-ketogén irányvolnalat támogatjuk.
Ennek a rákkezelés szempontjából több lehetséges előnye is van:
-
A rákos sejtek „kiéheztetése”: Mivel a legtöbb daganatos sejt glükózfüggő és nem, vagy csak korlátozottan képes a ketontesteket energiaforrásként hasznosítani, a szénhidrátbevitel drasztikus csökkentése megvonja tőlük a legfőbb tápanyagot.[1][12][13] Eközben az egészséges sejtek képesek átállni a ketonok felhasználására.[14]
-
A gyógyszeres terápia hatékonyságának növelése: A ketogén diéta által meggyengített, „kiéheztetett” rákos sejtek érzékenyebbé válhatnak a különböző kezelésekre, így a parazitaellenes gyógyszerekre és a hagyományos kemoterápiára is.[15] A böjt és a ketózis hatására az egészséges sejtek egyfajta védekező, regeneráló állapotba kerülnek, ami megvédheti őket a kemoterápia káros hatásaitól.[14]
Összefoglalva tehát, a parazitaellenes gyógyszerek azért lehetnek hatásosak a rák ellen, mert ugyanazokat a speciális anyagcsere-útvonalakat támadják, amelyeket a rákos sejtek és a paraziták is használnak a túlélésükhöz és szaporodásukhoz. A ketogén diéta pedig egy olyan anyagcsere-környezetet teremt, amely kedvezőtlen a daganatos sejtek számára, és felerősítheti ezen gyógyszerek hatását.
